SZÓBA HOZOM
11-11-27
11-11-25
Hála...adás
Címkék: hálaadás, kormányváltást, tramini, USA, ünnep
tramini (2011. nov. 25. 3:57) | még nincsenek kommentek
Obama elnök idén két szárnyasnak a Szabadság, illetve a Béke névre keresztelt pulykáknak kegyelmezett meg. A madarak 19 hetesek, és 20 kilósan, vágásra érettek, de megúszták.
Címkék: hálaadás, kormányváltást, tramini, USA, ünnep
tramini (2011. nov. 25. 3:57) | még nincsenek kommentek
10-06-05
A trauma napja
Hozzávetőleg 45 éve találhattam rá a padláson apám iskolai füzetére. Első ránézésre majdnem olyan volt, mint amit mi használtunk. Valami fura azonban volt rajta. Egy rajz, és egy kicsit keservesen rímelő két sor: Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország mennyország.
A rajz és a szöveg nem egészen volt érthető számomra, de olvasgató emberke voltam, kíváncsi emberke voltam, kérdeztem is, olvastam is, lassan kikerekedett bennem valamiféle kép. Pontosabb, ha úgy fogalmazok, hogy érzés, meggyőződés, hit.
Óriási igazságtalanság volt, amit tettek velünk. Vártam felső tagozaton a suliban, hogy elérjünk eddig az anyagban, de minden egyes fejezetnél, minden egyes századunknál azért drukkoltam, talán kiderül, hogy mégsem úgy volt, talán most, mégsem jön tatár, török, német…
Nem egyszer álmodtam arról, hogy huszárok ezreivel rontunk rá az ellenre és teszünk mindent semmissé, meg nem történtté, aztán eljött a keserves ébredés, ma reggel is.
Milyen okom van arra, hogy keseregjek? A mai magyar határokon belül születtem, nem lehet okom panaszra, szerencsém volt, bár ki tudja, és ha a mai Güssing (Németújvár) környékén látom meg a napvilágot? E helyett, korán találkozhattam a vidáman pocskoló szlovákokkal Végardó (Sárospatak része) kicsit már akkor is avíttas fürdőmedencéjében.
Mi, a keleti végek lakói a televízió érkezését követően tudtuk fogni Poprádot, Munkácsot, néha néztük is, de csak akkor, ha sportot adtak, mert más műsoraik a mienkhez képest egészen fura szürke, unalmas világot mutattak, a sok lelkesítő riportot, termelési csúcsokról szóló híradást a nyelv miatt nem nagyon értettük, de a képekből ki lehetett következtetni, hogy a szocialista munkaerkölcsre nevelés kellős közepébe cseppentünk. Ekkor nálunk már más szelek kezdet fújni.
Jókora ugrás, 1972. Irodalom óra Sárospatakon. Pista bá’ egy könyvet vesz elő, mit, egyet, harmincat – legalább. Minden kommentár nélkül osztja ki. Nézegetem. Papírkötés, már akkor sem a legjobb minőség, és egy soha nem hallott kiadó neve rajta: Kriterion, a címet csak később nézem meg. Anyám könnyű álmot ígér…Elmondja, hogy el kellene olvasnunk, de ad hozzá magyarázatot, s mondatai nyomán valami síró felismerés ébred bennem, s hirtelen ráébredek, hogy amott Poprádon, és Munkácson (de hiszen tudtam, mégsem fogtam fel) nem csak fura beszédű szlávok élnek, hanem a mieink is, és akkor ott van még Erdély, ahol sokkal többen vannak, vagyunk.
Mit érezhetnek, mit gondolhatnak rólunk? Hiszen van erős hadseregünk, valóban annak láttam, katona apa gyermekeként. Miért nem vesszük vissza azt, ami a mienk? Szüleim nem voltak éppen történészek, de a kádári kor valóságát, határait nagyon pontosan bemérték, mindig ennek megfelelően igazítottak el. Miből állt ez? Erről nem beszélünk, erről elégedj meg ennyivel, nem szabad, jól van, elmondom, de mással ne beszélj róla. Egyre inkább a könyvek felé fordultam, ha hozzáfértem egyáltalán valamihez, és belül daráltam, forgattam magamban az információkat. Közben, minden földrajz atlaszomban átrajzoltam ceruzával, az általam jogosnak véltre, a határvonalakat. Biztosan látta több tanárom is, de nem emlékszem, hogy szóltak volna érte.
Vissza Sütő Andráshoz. Engem a könyv nyelvezete nyűgözött le, meg a humora.
„Egy napon így szólt anyám: Írhatnál rólunk is valami könyvet. Nocsak!… milyen könyv legyen az, vidám-e vagy szomorúságos? – Igaz legyen – mondta.”
…
„- Te miért ordibálsz úgy, amikor kérdezlek? – förmedt rám egy kétszálbajszú felügyelő tanár – Otthon mind süketek vagytok?
- Reformátusok – vágtam hozzá a hangom, amitől, úgy láttam, meg is tántorodott.
- Hányan vagytok?
- Egy vékonyabb templomozásra való.
- Hát a többi? Amitől az istentisztelet vastagabb lehetne.
- A többi szerteszéledt.
- Ezzel a hittérítő hangoddal akarod összeszedni őket?
- Ha lehetne – enyhültem a vigyázzállásból.”
…
„… napfelkelte után a legyekre panaszkodtam. Nem elég, hogy zajonganak, csípnek is, mondtam. Őket is meg kell érteni, fiam. Nem szokták meg, hogy ilyenkor még embert lássanak az ágyban.”
…
„Annyi bizonyos – mondja -, hogy én azt a juhot el nem loptam. De ha olyan szerencsétlen vagyok, hogy az elvtársak másként látják a dolgot… ha úgy döntenek, hogy loptam, akkor én alávetem magam a többség határozatának.”
…
„Megesküdött a papnál, hogy többet nem iszik, és helyrejött az egészsége. Ezt a pártalapszervezet nem tudta vele elérni, pedig hírek szerint elég szigorúan ítélik ott meg egymást.”
…
Volt, hogy a térdemet csapkodtam, ahogy röhögtem, vagy kuncogtam, pedig igazándiból sírnom kellett volna. Ezt a nyelvet, ezt a humort, ezeket a mondatokat Sütő egy talán 600 lelkes faluban szívta magába, ahol mindössze 150-200 lélek beszélte csak a MI nyelvünket.
Belegondol abba, aki csak legyint egyet erre a napra, hogy mi vész el, mi veszett el falvak ezreiben, városok százaiban, lelkek százezreiben? Tudja valaki, hogy mit veszített a világ az aztékok, maják, Afrika törzseinek kiirtásával? Megbüntette a sors a hódítókat, a zsarnokokat? Dehogy büntette. Megjutalmazta. Milyen is volt a magyar nemzetiségi politika az angolokéhoz, franciákéhoz, spanyolokéhoz képest?
Valahol a minap olvastam, hogy csak Erdélyben 3600 elemi iskolában tanulhattak románul a nebulók, 1920 után pedig 3000-ben, mert a román állam nem tudott többet finanszírozni. Mit adtunk mi az elcsatolt vidékeknek? Otthont a betelepülőknek, mert kellett az emberkéz a török dúlása után, adtunk tudást, kultúrát, és adtunk volna nyelvet is, ha kérnek belőle, de nem mindenki kért, bevallhatjuk volt ebben néha erőszakosság, de ki cselekedett volna másként? Igen, ők is adtak nekünk, szavakat, mintát, étkek receptjét, zenét, van ezzel valami baj? A világon semmi, de miért tagadják le, miért tagadják el a múltjukat, miért írják át? Nem értem, szegényebbek lesznek általa.
A svábokra nem emlékszem, hogy bánták volna a magyar szót, otthon maguk között használták a magukét, a kapun kívül, néha kicsit törve, de a magyart beszélték, mert úgy illik, ahol kisebbségben vagy.
Bármiféle hazai szlávokra úgy emlékszem, hogy piacon, buszon, vonaton minden gátlás nélkül saját nyelvükön hangoskodtak, fel sem merült bennük a magyar nyelv használata, pedig a sváboknál jobban beszéltek, és jobban ki is tudták fejezni magukat magyarul, mégsem mindig akaródzott nekik magyarra váltani. Valami elképesztő mondat ragadt meg a fülemben a szombathelyi buszról: „Mi otidite na belgyógyászatu” vagy valami ilyesmi.
Miért nem, nem tudom, talán tényleg úgy érzik, hogy ők itt az őslakók.
Kolozsváron tavalyelőtt pár méterre a MI szobrunktól kértem egy pohár sört magyarul, a látni valóan román pincértől. Nem értette, nem volt hajlandó érteni. Már horgadt bennem az indulat, amikor belépett egy legalább kétméteres barátja, kollégája. Persze csitultam, de még így is kolléganőm kellett, aki engem megelőzve angolul kérte az italt, de rajtam látszott, hogy majdnem felrobbanok.
Aki legyint, az miért nem érti, hogy miért akarok beledögleni a tudatba, hogy Kolozsváron 309.000 lakosból 60.000 a magyar (2002), amikor soha nem volt így. Vannak Erdélynek, de még a Partiumnak is olyan részei, ahol mindig, valóban román többség volt, nem is vitatom. Miért nem lehetett ezt valamiféle unióval megoldani, miért kellett nekünk ez a pokoljárás?
Még egyszer és utoljára. Értem a mai helyzetet. Esélyünk nincs a revízióra, esélyünk nincs egy csettintéssel mindent visszavarázsolni, amit elloptak tőlünk, esélyünk nincs (vajon miért) Európa népeivel megértetni, hogy mit jelentene, ha hirtelen eltűnne tőlük Normandia, vagy Bajorország, vagy… nem is tudom folytatni, akkora képtelenségnek tűnik.
Pozsony. Meg tudok őrülni tőlük, ahogy letagadnák a csillagos eget is. Bratislava…a múlt évben olvastam, hogy a várban találtak egy szláv kettős keresztes pajzsot…vicces. Legyen az övék. Vigyék, ha már megnyerték Ebül szerzett jószág, ebül vész el…egyszer be fog igazolódni, csak nekünk lesz már nagyon késő.
Csapataink nem állnak harcban, nincsenek. Elfogadom az európai normákat, de elvárom, hogy a sok történelemhamisító nézzen magába, és vegyen vissza a lendületből. Bizony a történelem az erősek, a győztesek irodalma. Pár generáció, s át van minden fogalmazva. A lelkes nebuló, lelkesen magolja a szlovák hősök sorát. Első, második, harmadik Jánosik. Hát nem röhej? Nem. Nagyon szomorú, hogy nincs arra európai norma, hogy a múltat ne szabadjon elhazudni.
Ez is az emberi kultúra része lenne, az európai polgár egyik ismertetőjele, hogy nagyra tartja a másikat is. Elfogadja a nyelvét, kultúráját, szereti a zenéjét, művészetét, nemcsak szereti, használja is. Lásd a japánok és a népzenénk. Távolabbi szomszédként, a minap az észteknél olvastam, hogy számukra is, a zene Bartókkal és Kodállyal kezdődik. Ja, hogy abban benne vannak a szláv, román elemek, hagyományok is? Igen, soha nem tagadták le, hanem gyűjtötték, megmentették. Nekünk, és nekik, a világnak. Nem gazdagabbak lettünk-e általa? Dehogynem.
A cikk írásának kezdetekor a ravasz, felkészült, erős politikusokkal akartam indítani. Nincs ma reggel ennyi időm, hogy Churchill, De Gaulle, vagy Bismarck alakját ideidézzem. Történt, ami történt Európával, de az erősek, erősek maradtak, és ma is ők diktálnak. Lehet kárhoztatni a magyar uralkodó osztályt is, megérdemlik, rászolgáltak. Egyet tessék már megérteni. A XIX.-XX. század fordulója elhozta azt a kort, amikor a nemzetek számára elérkezett az idő, s kordivat, korparancs lett nemzetállamot teremteni. Na, ezt kellett volna időben felismerni, s szerintem Kossuth (már 1850-ben) elég jól megértette, csak őt nem akarták, és akartuk, érteni.
Dunai konföderáció . a Duna-menti országok államszövetsége. Az eszme Kossuth Lajostól eredt. Kossuth már 1850-ban arra a gondolatra jutott, hogy, ha az osztrák birodalom és Törökország felbomlik s e birodalmak területén kisebb nemzeti államok fognak kialakulni, ezek magukban nem lennének elég életerősek és könnyen idegen hatalmak játékszereivé válnak. Szükségesnek tartotta ezért, hogy a dunamelléki államok: Magyarország Erdéllyel Horvátország, Szerbia és a két román fejedelemség államszövetséggé alakuljanak olyképpen, hogy ezek a tagállamok belügyeket önállóan igazgatnák, azonban területük védelmét, a külpolitikát, kereskedelem, vám és pénzügyeiket közösen intéznék, közös parlamenttel.
A méltánytalanság, az igazságtalanság, akkor is fáj, ha egyébként tehetetlen vagyok, nem tudom megoldani, de nem hagyom elfelejteni, ez is valami, nem? Ja, hogy a jövőbe kellene nézni? És a tanulságokkal mi lesz? A múlt igen jól árnyalt ismerete nélkül valódi jövő sincs. Megvan: kuruc vagyok, az is maradok.
Hozzávetőleg 45 éve találhattam rá a padláson apám iskolai füzetére. Első ránézésre majdnem olyan volt, mint amit mi használtunk. Valami fura azonban volt rajta. Egy rajz, és egy kicsit keservesen rímelő két sor: Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország mennyország.
A rajz és a szöveg nem egészen volt érthető számomra, de olvasgató emberke voltam, kíváncsi emberke voltam, kérdeztem is, olvastam is, lassan kikerekedett bennem valamiféle kép. Pontosabb, ha úgy fogalmazok, hogy érzés, meggyőződés, hit.Óriási igazságtalanság volt, amit tettek velünk. Vártam felső tagozaton a suliban, hogy elérjünk eddig az anyagban, de minden egyes fejezetnél, minden egyes századunknál azért drukkoltam, talán kiderül, hogy mégsem úgy volt, talán most, mégsem jön tatár, török, német…
10-02-08
A gázhercegnő
A forradalom hercegnője, a narancsos Evita, az új Diana, gázhercegnő, ezek a többnyire, hízelgő jelzők, amelyekkel Julija Timosenkó jelenlegi miniszterelnöknőt illetik Ukrajnában. Egy internetes levelező nem volt ennyire udvarias, egyenesen Elena Ceauescuhoz hasonlította a miniszterelnök asszonyt.
10-01-13
Napot hoztam, csillagot...
A hömpölygő véres óceánban megannyi szív sziget dobog, az áramlatok élelmet és salakot szállítanak oda-vissza, lúdtalpak tapossák a rút fövenyt, sikolyok hallanak parti barlangokból, s valahai zebrák patái száguldanak el a sziklák felé.
09-12-26
Chance őrvezető
„Chance Phelps a Szent Kristóf érmet viselte, amikor 2004. április 9-én, nagypénteken meghalt. Nyolc nap múlva adtam át ezt a medált édesanyjának, de addig sok minden történt.”
09-11-22
Gyümölcstorta az égből
09-11-15
A harcosok dala
Ez most tréfa, vagy komoly, vagy már olyan mindegy?
09-10-19
Háromgarasos bejegyzés
Tizenévesen találkoztam a harmincéves háború, s benne Kurázsi mama történetével, Kiss Manyi játszotta őt, és a néma leány talán Psota Irén volt. Megszenvedtem, nem egy patyolat tiszta, kapitalizmus nélküli világban cseperedő, akkor még nem eléggé olvasott emberke dolga ilyesmit nézni, de megfogott a szekér látványa, aztán az egésznek a furcsa hangulata. Akkor ismertem Brecht nevét, de Kurt Weilt a zeneszerzőt már tanárom magyarázta el, no meg az elidegenítő effekteket.
09-10-17
Bronzérem
Valamivel több, mint félévszázados fennállásom alatt, a foci kapcsán mindössze néhány alkalommal volt szerencsém mosolyogni. Magyarul, az aranylábú gyerekek, 50 év alatt csupán néhány alkalommal értek el olyan eredményt, hogy végre mosolyogni tudjak.
09-08-23
Követségben Szvatopluknál
I.(Szépszemű) Szvatopluk (nevének jelentése: szent eke=szvato pluh) (830? – 894) a Mojmír-házból származó nyitrai részfejedelem, majd 871 és 894 között morva fejedelem, őalatta volt legnagyobb a Nagy morva Birodalom területe.
09-08-09
Mire elég 140 karakter? ( avagy a Twitter)
A Twitter egy ismeretségi hálózat és mikroblog-szolgáltatás, mely lehetővé teszi a felhasználóknak, hogy rövid bejegyzéseket vagy egymásnak szánt üzeneteket írjanak (formázatlan szövegként, maximum 140 karakter hosszúságban) SMS-ben, a Twitter honlapján, azonnali üzenetküldő alkalmazásokon, egyéb, a Twitter API-t használó programokon (például Tritterrific) vagy webes szolgáltatásokon (például Netvibes) keresztül. A Twitter rendszerét 2006 októberében a San Franciscó-i Obvious Corp. létesítette
09-07-17
Yangshan, az új kínai csoda
A pár évvel ezelőtt megfogalmazott stratégia szerint Sanghaj az új mélytengeri kikötője (Yangshan), 2020-ra elérheti, hogy a világ legfontosabb teherhajó (konténer - átrakó) kikötője legyen.
A pár évvel ezelőtt megfogalmazott stratégia szerint Sanghaj az új mélytengeri kikötője (Yangshan), 2020-ra elérheti, hogy a világ legfontosabb teherhajó (konténer - átrakó) kikötője legyen.
09-07-09
Kína másként...
"Ez egy nagyon sötét nap az ujgur nép történetében."
09-06-21
Apák napja
Amerikában a Crestonban Washingtonban született Sonora Smart Dodd volt az ünnep megalapításának legnagyobb kezdeményezője. Apja, a háborús veterán William Jackson Smart egyedül nevelte fel hat gyermekét. A hölgynek az adta meg a kellő önbizalmat, mikor Anna Jarvis megalapította az anyák napját. Az apák napjának eredeti tervezett dátuma június 5. édesapja halálának évfordulója lett volna, de nem volt elég idő megbeszélni a részleteket a szervezőkkel, így június harmadik vasárnapján tartották, és tartják ma is. Az első apák napja 1910. június 19-én volt Spokane-ben.
Amilyen képeket beillesztek, annyira veszem komolyan e nap megünneplését. Úgy vagyok vele, mint a Valentin nappal, meg hasonlókkal. Beletörődtem, hogy ünnepek vonatkozásában inkább hétköznapjaink vannak nekünk, apáknak. Hozzá kell tennem, hogy az idők során kiválóan megtanultuk megünnepelni a Nőnapot, a Szilvesztert, talán még a Karácsonyt is. A Mikulásról, már nem is beszélek.
Ott van még nekünk a szülinap, a névnap, s talán az Ivó nap is, el vagyunk látva. Persze dohogok egy kicsit, mert akiktől azért vártam volna, nem hívtak fel, de majd eszükbe jut. Addig is iszom egy sört, vége a Forma 1-nek, bólintok egyet, s jöhet az újabb heti robot. Apák, urak és mindenféle férfinépek! Egészségetekre!
Amerikában a Crestonban Washingtonban született Sonora Smart Dodd volt az ünnep megalapításának legnagyobb kezdeményezője. Apja, a háborús veterán William Jackson Smart egyedül nevelte fel hat gyermekét. A hölgynek az adta meg a kellő önbizalmat, mikor Anna Jarvis megalapította az anyák napját. Az apák napjának eredeti tervezett dátuma június 5. édesapja halálának évfordulója lett volna, de nem volt elég idő megbeszélni a részleteket a szervezőkkel, így június harmadik vasárnapján tartották, és tartják ma is. Az első apák napja 1910. június 19-én volt Spokane-ben.
Amilyen képeket beillesztek, annyira veszem komolyan e nap megünneplését. Úgy vagyok vele, mint a Valentin nappal, meg hasonlókkal. Beletörődtem, hogy ünnepek vonatkozásában inkább hétköznapjaink vannak nekünk, apáknak. Hozzá kell tennem, hogy az idők során kiválóan megtanultuk megünnepelni a Nőnapot, a Szilvesztert, talán még a Karácsonyt is. A Mikulásról, már nem is beszélek.
Ott van még nekünk a szülinap, a névnap, s talán az Ivó nap is, el vagyunk látva. Persze dohogok egy kicsit, mert akiktől azért vártam volna, nem hívtak fel, de majd eszükbe jut. Addig is iszom egy sört, vége a Forma 1-nek, bólintok egyet, s jöhet az újabb heti robot. Apák, urak és mindenféle férfinépek! Egészségetekre!
09-05-31
Obama és a nagyon titkos ügynök
Többé-kevésbé mindent értek is az egészből, de nem tudok rájönni, hogy honnan tudta a fickó nevét. Azt még kevésbé értem, hogy mit keres az elnök egy ilyen nevű helyen, én bizony egy One Guys-ba sem mernék bemenni, nem ilyen „Ötfickósba”
A videofelvétel utolsó harmadában van ez a bizonyos párbeszéd, előtte másokkal is kezet ráz, szóba elegyedik, jó pofizik egy kislánnyal is, közben errefelé illetlen módon valamit (mogyorót?) eszeget, így félig-meddig evés közben kommunikál, de tagadhatatlanul, nagyon közvetlen.
A párbeszéd 5.45-nél
Obama: Mi a helyzet, mivel foglalkozik Walter?
Walter: Az NGA-nél dolgozom. Ez a Nemzeti Földrajzi (Térmegfigyelő) Felderítő Ügynökség.
Obama: Nagyszerű, mennyi ideje foglalkozik ezzel?
Walter: Hat éve.
Obama: Igen?
Walter: Igen.
Obama: Kedveli?
Walter: Én megteszem a magamét, folyton engem ...
Obama: Nos, megmagyarázná nekem pontosan, hogy mi ez a Nemzeti Földrajzi…
Walter: Műholdképekkel dolgozunk…..
Obama: Rendben Walter
Walter: [érthetetlen] ... rendszerek, így ...
Obama: Jó munkának hangzik…
Walter: Élvezze a hétvégét.
Obama: Tiszteletem. (Örültem)
A sajtóhír magyarázata szerint ez a bizonyos ügynökség az USA nemzetvédelmi szervezetének egy, nevezzük így, háttérintézménye, és képi ábrázolások, térképbázisok létrehozásával, gyűjtésével, elemzésével foglalkozik, hogy valós idejű információkat szolgáltathasson az állam megfelelő szerveinek.
Elképzelem a szituációt, amikor népük jelenlegi, vagy eljövendő vezetője a nép közé vegyül, és spontán beszélgetést kezdeményez, mondjuk a Sporthivatal egyik alkalmazottjával, aligha hiszem, hogy nekünk lenne egy ilyen valós idejű, térképes izénk…
Obamát arrafelé még mindig kedvelik, fényképezik autogramot oszt, kifelé az utcán megtapsolják, éljenzik.
Így van ez jól, no meg amit nem hittem volna. Az üzletben kapott egyik hambis papírtáskát nem a felvétel miatt veszi át személyesen, hanem bizony haza is ő cipeli. Jó is az, ha egy országnak van egy laza elnöke. Vajon kellene ismernie egyébként ezt az ügynökséget? A csoda tudja, nyilván felkészítették, és nagyjából ismeri a védelmi szervezetet is, de nem hiszem, hogy minden intézményt név szerint kellene ismernie.
Mostanság közkeletű vicc szerint, megkérdezik az USA legidősebb polgárát, milyen véletlen: Sam bácsit, hogy elégedett-e az elnökkel. Ő azt válaszolja, hogy nagyon, nagyon elégedett. Reméli, hogy a gazdája is büszke rá.
http://www.c-span.org/Watch/Media/2009/05/29/HP/A/19239/Pres+Obama+at+Five+Guys+Burgers+Fries+in+Washington.aspx
Azt írja az újság, mármint Amerikában, hogy az USA elnöke a Five Guys hamburgerezőben járt Brian Williams-szel (meg jó néhány emberével), akinek a társaságában alkalma volt megismerkedni a lentebb említett ügynökség egy alkalmazottjával, s az ő révén tudomást szerezni arról, hogy létezik egy ilyen szervezet arrafelé.
Többé-kevésbé mindent értek is az egészből, de nem tudok rájönni, hogy honnan tudta a fickó nevét. Azt még kevésbé értem, hogy mit keres az elnök egy ilyen nevű helyen, én bizony egy One Guys-ba sem mernék bemenni, nem ilyen „Ötfickósba”
A videofelvétel utolsó harmadában van ez a bizonyos párbeszéd, előtte másokkal is kezet ráz, szóba elegyedik, jó pofizik egy kislánnyal is, közben errefelé illetlen módon valamit (mogyorót?) eszeget, így félig-meddig evés közben kommunikál, de tagadhatatlanul, nagyon közvetlen.
A párbeszéd 5.45-nél
Obama: Mi a helyzet, mivel foglalkozik Walter?
Walter: Az NGA-nél dolgozom. Ez a Nemzeti Földrajzi (Térmegfigyelő) Felderítő Ügynökség.
Obama: Nagyszerű, mennyi ideje foglalkozik ezzel?
Walter: Hat éve.
Obama: Igen?
Walter: Igen.
Obama: Kedveli?
Walter: Én megteszem a magamét, folyton engem ...
Obama: Nos, megmagyarázná nekem pontosan, hogy mi ez a Nemzeti Földrajzi…
Walter: Műholdképekkel dolgozunk…..
Obama: Rendben Walter
Walter: [érthetetlen] ... rendszerek, így ...
Obama: Jó munkának hangzik…
Walter: Élvezze a hétvégét.
Obama: Tiszteletem. (Örültem)
A sajtóhír magyarázata szerint ez a bizonyos ügynökség az USA nemzetvédelmi szervezetének egy, nevezzük így, háttérintézménye, és képi ábrázolások, térképbázisok létrehozásával, gyűjtésével, elemzésével foglalkozik, hogy valós idejű információkat szolgáltathasson az állam megfelelő szerveinek.
Elképzelem a szituációt, amikor népük jelenlegi, vagy eljövendő vezetője a nép közé vegyül, és spontán beszélgetést kezdeményez, mondjuk a Sporthivatal egyik alkalmazottjával, aligha hiszem, hogy nekünk lenne egy ilyen valós idejű, térképes izénk…
Obamát arrafelé még mindig kedvelik, fényképezik autogramot oszt, kifelé az utcán megtapsolják, éljenzik.
Így van ez jól, no meg amit nem hittem volna. Az üzletben kapott egyik hambis papírtáskát nem a felvétel miatt veszi át személyesen, hanem bizony haza is ő cipeli. Jó is az, ha egy országnak van egy laza elnöke. Vajon kellene ismernie egyébként ezt az ügynökséget? A csoda tudja, nyilván felkészítették, és nagyjából ismeri a védelmi szervezetet is, de nem hiszem, hogy minden intézményt név szerint kellene ismernie.
Mostanság közkeletű vicc szerint, megkérdezik az USA legidősebb polgárát, milyen véletlen: Sam bácsit, hogy elégedett-e az elnökkel. Ő azt válaszolja, hogy nagyon, nagyon elégedett. Reméli, hogy a gazdája is büszke rá.
http://www.c-span.org/Watch/Media/2009/05/29/HP/A/19239/Pres+Obama+at+Five+Guys+Burgers+Fries+in+Washington.aspx
09-05-03
Május 1. képekben
Nálunk ez az ünnep is olyan elromlós kezd lenni.
09-04-29
09-04-02
Villantás kutatás
Annyi tudományág alakult az emberiség történelme során.
09-03-18
Oroszország, a feltörekvő nagyhatalom
Az ipari termelés és az életszínvonal nagyon lehanyatlott.
